Muszáj elkezdenem írni, pedig nagyon nagyon nehezemre esik. A-val júliusban végződött, a hónap közepén. Talán már sokkal előbb és ha igazat adok anyámnak, mármint elhiszem, akkor sose szeretett. Az egyik legnehezebb ebben anyám. Akitől 17 évesen már menekültem, azóta külön lakom és most 43 évesen, sőt mindjárt itt a bűvös 44, újra együtt kell laknom, amíg nem költözik ki albérlőZ a lakásomból. Pedig az egész úgy kezdődött, hogy majd ott kezdődik. Ha nincs Kikelet nincs gáz, mert akkor nincs adósság, sosem kéri vissza, mert nincs mit és lehet, hogy nem költözünk össze az albiban. És most nem kell dobozokból öltözködnöm és nap mint nap összezörrenni. A egy geci. Igaza van anyámnak sosem szeretett. Csak magát ebben  a kapcsolatban, ja nem csak azt, hanem azt is eléggé erőst kedvelte, hogy én így szeretem. Amíg én szívok ő boldog. Nevet, bulizik, haha, én meg a gyerekkel egy szobában a háttérben az anyámmal, aki a mi borzalmas viszonyunkat rárakja erre  a pici gyerekre és folyamatosan baszogatja.

Szűz van. Itt az ideje leltárt csinálni, tovább kell lépnem és sok idő nincsen. Megfogadtam, hogy ezt az időszakot erre fogom használni. A tisztánlátásra. Igen törekedni kell rá, hogy megértsem az elmúlt éveket, ahhoz, hogy fel tudjam dolgozni a történteket sőt, boldog legyek. Ennyi. Szabadon akarok lélegezni. Most elmegyek futni, az nagyon segít, behozza a férfi energiát, amire most szükségem van. Nincs kit szeretnem szerelemmel és ez tragikus. Ő meg nevet, bulizik. Nevet, bulizik. Nem lehetek ilyen szerencsétlen. Biztos felhívta J-t is, na most végre egybe tudnak kelni. Rohadjanak meg. Bárcsak tudnám igazán gyűlölni. Anyámnak igaza van, sosem szeretett. Mit vagy úgy oda, hiszen sosem szeretett.