Tudjátok, vannak ezek a régi plakáthelyek, többnyire a pesti századfordulón épült házak falain, már nem ragaszt rájuk senki, - de ott vannak - rozsdásak, szutykosak és emlékeztetnek. Amikor elkezdtem ebben a szakmában dolgozni, hogy kulturális PR meg marketing - rég rég rég - az első ilyen munkahelyem a Hungarofest volt. Barbarával toltuk együtt és ott volt Lajos is. Lajos és a gitárja. Gyakran bent aludt, mert többször előfordult, hogy nem volt kedve hazamenni és ilyenkor reggel szerenáddal várt minket, a két csajt. Aztán szétszéledtünk és Lajos egyszer csak döntött, mai napig nem tudom, hogy miért, előtte két nappal koncertre hívott - talán Csíkra - nem mentem. Szóval ő döntött és távozott. A Bazilikában búcsúztattuk - ez járt. 
A Béjart előadás volt az első nagyobb munkánk, a házfali plakáthelyeket használtuk a hirdetéshez. Béjart is elment már, a plakáthelyek is kimentek már a divatból. Utóbbinak örülök, hiszen azóta nem hirdettek rajtuk és sok helyen még makacsul ott tündököl a Béjart plakát idő tépázta koszos darabkája. Megismerném száz közül azt a feketét, a szürkét és az egész pirosságát. Ma reggel is megint láttam egyet.
Lajos, nem telik el úgy hónap, hogy ne jutnál eszembe.